Leírás

Fordította Karinthy Frigyes

A Békéscsabai Jókai Színház vendégjátéka

Micimackó története talán 1921 augusztusában kezdődött, amikor A. A. Milne fiának, Christophernek a születésnapjára egy játékmackót ajándékozott, mely után karácsonyi ajándékként következett Füles, majd Malacka. Kanga és Zsebibaba később lettek a gyerekszoba lakói. Milne egy estimese-sorozatot kezdett írni, ahol a történetek fiának és plüssállatainak kalandjairól szóltak. A történet szerint régen, valamikor az ősidőkben, de legalábbis múlt péntek előtt, Micimackó erdőben élt, saját kunyhójában. A Százholdas Pagony lakói még: a fontoskodó Nyuszi, a tudálékos Bagoly, a félénk Malacka, a sértődős kengurumama, Kanga a kicsinyével, Zsebibabával, no meg a vidám Tigris, és persze mindnyájuk szeretett gazdája – Micimackó legjobb barátja – Róbert Gida. Ebben az erdőben mindig történik valami mulatságos vagy izgalmas esemény. Micimackó sokszor bajba is keveredik, lévén Csekélyértelmű Medvebocs, de Róbert Gida, aki már nagy és okos – hatéves –, mindig mindent rendbe hoz.

A darab humora a helyzetekből, a sajátos gyermeki logikából és a szereplők beszédéből fakad. A nyelvi humor nagyrészt a zseniális fordító, Karinthy Frigyes leleményének köszönhető.

Rendkívül mulatságos, hogy az állatkák a felnőttek beszédfordulatait, érdekes/értelmetlen kifejezéseit szövik társalgásukba, gyakran anélkül, hogy jelentésükkel tisztában lennének. Vagy a maguk nyelvére fordítják le az érthetetlen kifejezéseket, s így lesz felfedezésből tejfelezés. Udvariasságból érdeklődnek egymás hogyléte iránt, s különösen Bagoly beszél gyakran az angolok kedvenc témájáról, az időjárásról. Bár az epizódoknak a középpontjában Micimackó áll, a néző érzi, hogy a szereplők Róbert Gida képzelet- és érzelemvilágát testesítik meg.

RENDEZŐ: TEGE ANTAL

Szakértőink véleménye

A gyermek élete a mese, a gondolkodása az érzelmek világára épül. Könnyebben megérti a világot, az emberek közötti kapcsolatokat történeteken és játékon keresztül. Ami pedig ezt igazán közel hozza hozzá, az a színházi világ, hiszen itt élőben láthatja a meséket, ugyanakkor dolgozik a képzelőereje is. A színháznak nem csak passzív szemlélője a gyermek, mint egy filmnek, hanem aktív résztvevője: dolgozik a fantáziája, belehelyezkedik a történetbe és a részesévé válik. A színház igazi csodaszőnyeg, ami úgy repít el távoli vagy mesebeli helyekre, hogy azok közben mégis itt vannak karnyújtásnyi távolságra. Mutassuk meg minél gyakrabban a gyermekünknek ezt a varázslatot!

Vida Ágnes
Pszichológus

Színházhoz kapcsolódó linkek
Térkép
mood_bad
  • Még nem véleményezték.
  • chat
    Írj értékelést